rohamléptekkel haladunk a tavasz felé, elkezdett olvadni a hó, hamarosan alkalmasak lesznek utaink arra, hogy a viszikli nagyobb távolságokat tegyen meg rajtuk! vége a téli pihenőnek, és a kisfiú is akkora lett időközben, hogy beülhet nővérkéje mellé a dobozba - na jó, némi segítséggel és támasztással, a saját kis ülésében. kellesz már kikelet!!!

nohát a Bécs-Budapest távolság sikeresen és könnyedén le lett győzve a viszikli által. egy fél percre még a híradóban is szerepelt!olyan büszkék voltunk, de sajnos elég rövid hír és elég gyors felvillanás volt, bár szerintem maga az esemény is többet érdemelt volna. 

éljen a béke!

most pedig, ha már ilyen jól be lett járatva a gép, beállt egy kis cargo-szolgálatra. 

hm. nem is rossz ötlet...

Sokan mondják, hogy nem tudnának hol parkolni a visziklivel, meg hogy hegymenetre alkalmatlan - ezeket mindet cáfoltuk már, ugye, kicsit lejjebb. 

És van még egy érv, amit ellene szoktak felhozni, az ára. Drága!???

Nohát találtam egy járművet, ami - szerintem - csak kisbabával használható, szintén nehéz hegymenetben elképzelni, nem szívesen parkolná le az ember bárhol, mert könnyen lába kélhet. Ezt pedig abból gondolom, hogy ráadásul iszonyú drága is...

490 ezer Ft!

Hát akkor miért is drága a viszikli???

Többfunkciós, egyébként, az egyik ezek közül lehet 29 kilós, szóval... Még a súlyproblémákat sem értem...

Mi most ketten egyben 65-nél tartunk. :-)

a visziklink elment túrázni a békéért.

greenbikesforpeace!

mi pedig mindjárt osztódunk... :-)

10 nap kihagyással a kislány és a papája újra láthatók a pesti utcákon a visziklivel.

a papánk a 10 nap alatt jól megnézte külföldöt, látott sok visziklit itt is, ott is.

verseny volt Berlinben és Drezdában, bár nem viszikliknek, hanem futároknak és single-speed-eseknek. mégis: feltűntek a járgányok ott is. igen!!!

jövőre pedig szép fővárosunk lesz a futárok európa bajnokságának szervezője - közkívánatra -, reméljük sok hazai futár és visziklista indul majd cargo kategóriában! :-)

a képek az alleycat.hu-ról, illetve Évától származnak.

ez a történés sajnos egyelőre nem nálunk esett meg.

de hátha egyszer beérik a dolog, és a mi mamáink is rendeznek versenyt. (bár előbb el kellene kezdeni visziklizni...:-)

elkészült a videó!!!

és szuper, és örülünk!

viszikli !!!

köszönjük, kedves

Bringavideo.hu !!!

már itt is vagyunk, egy barátnőm jóvoltából:

http://borsa.hu/

lépegess, utána pedig tekerj! :-)

Ma folytatódott a videózás, Hanna részvételével, aki a mikrofonba elénekelte a Debrecenbe kéne menni... kezdetűt és a Boci, boci tarkát. Az előbbi még talán stimmelhetne is, bár odáig tényleg elfogyna pár vádli... :-)

Volt, ugye a hétvégi filmezés, és most még kiegészült pár "itthoni" képpel és egy interjúval. Még szerencse, hogy van itthon jópár táska, volt mivel megrakni a járgányt, demonstrálandó, hogy mikre képes.

Én csak fentről szemlélődtem, mert pihentettem a magzatkát.

Valami ilyesmit képzelek el:

Hétvégére kölcsönadtuk a járgányt egy bringavideósnak. Tetszett neki. :-) Remélem nemsokára jól meghirdetjük majd egymást és mindenkinek jó lesz.

Elkezdtem egy naív gerillamarketingecskét is, fórumokat nézegetek, több-kevesebb sikerrel. Volt, hogy írtam, nagy lelkesen, hogy ez a mi kis visziklink milyen jó, és azt a választ kaptam az üzemeltetőtől, hogy kimoderáltak, mert ők a reklámszerződésért lelkesednek, hogy az milyen jó... 

Szerencsére nem mindenhol van ez így, és volt fórum, ahol reagálhattam az észrevételekre: 

Először én írtam, hú, de reklámszagút...

sziasztok!
új vagyok itt, de nagyon örülök, hogy rátaláltam a honlapra! majdnem olyan, mintha azt írtam volna, hogy sziasztok, nyuszi vagyok, a nagyfülű!...
mi az, amit egy család tehet a hétköznapokban? ez a fórum témája, bocs.
én először is kimaradok a politikából, mert csak idegesít az, ami itt folyik... de tényleg.  maradok a szűkebb környezetünkben: lebomló szereket használok a háztartásban, és bevetem nagyanyáink praktikáit, nem halmozom el a gyereket műanyag játékokkal stb. de ezt itt mindenki tudja.
ami talán új a közlekedésben, és szeretném ajánlani mindenki figyelmébe: a nyugat-európában már elterjedt dobozos biciklit, amivel könnyen megoldható akár 3 gyerek fuvarozása, vagy nagy csomagok cipelése stb.
mi befektettünk egyre, tankolni nem kell, nincs menetrendhez kötve, a gyerek pedig imádja!

DE TÉNYLEG!!!

Reakció, tipikus, magyaros:

Üdv!

Remélem a reklám önzetlen (nagyon sokszor megesik hogy olyanok "reklámoznak" itt akiknek anyagilag is megéri)

A bicó egyébként tényleg jópofa, és ha majd városban fogok élni 3 olyan gyerekkel aki nem képes önállóan bicózni és lesz fölös 220ezer ft-om el is gondolkozom rajta.
(azért nehezen tudom elképzelni pl hegyi terepen, de biztos müxik)

Egyébként miért érzed úgy hogy a politikából/tágabb környzet megváltoztatásából való kimaradás jót tesz a környezetnek? Max a Te idegeidnek :)
De attól hogy egy szép világot építesz fel otthon, attól a gyereknek majd még ki kell menni abba a világba is amiből próbálsz kimaradni. A megoldás inkább a világ megváltoztatása lenne.
De ezt meg gondolom Te tudod :)

Enyém reakcióm: 

(kicsit sok, de hát napok óta nem írtam...)

Örülök, ha tetszik a bicaj, és örülnék, ha más is őszintén úgy gondolná, hogy ami neki megéri, az másnak is.
Többek között ez a bajom a politikával is: csak és kizárólag a maga malmára igyekszik mindenki hajtani ama vizet, holott ha összedugnák a fejüket a mindkét (sőt mindegyik) oldalon fellelhető okos és tanult emberek, nagyon jó kis országban élhetnénk.
Munkahelyi kötelességem volt egyébként valamennyire érdeklődni a politika iránt, de most itthon vagyok a gyerekkel (lassan gyerekekkel), és szabadságoltam magam ebből az érdeklődésből. Lehet, hogy csak a megváltozott élethelyzet mondatja velem, hogy jobb nem foglalkozni túlzottan a dologgal. Lehet, hogy amikor abba a korba lépnek a sarjaim, amikor érteni fognak belőle valamit, én is élénkebben fogok érdeklődni az események iránt. Néha kell egy kis áramszünet... :-) és benzingőzmentesség. És vidék, madárcsicsergés. Meg hogy észrevegye az ember az élet egyszerűségét, örökérvényű szabályait.
Túl-túl-túl bonyolult már a világ, és szerintem valahogy vissza kell lépni, ha nem akarunk beleroppanni a nagy fejlődésbe.
No mindegy, sokat lehetne még erről tanakodni.
Csak szerettem volna reagálni a reagálásra.
És igen reklám a reklám, de csak azért itt és így, mert egyrészt naív vagyok, másrészt nem vagyunk megacég és nincs befektetnivalónk (mi vettünk, hoztunk és szívesen hozunk másnak is, mert már tudjuk, hogy hogyan kell). Nem reklámügynökséggel hirdetünk, és és és... azt gondoltuk, hogy ami nekünk jó, az másnak is jó lehet.
Meggazdagodni - remélem - másból és máshogyan fogunk. De azzal a vagyonnal nem kell majd bankba mennem. (Mert nem szeretnék gondolkozni, hogy a bank mikor és mit csinál a pénzemmel, hogyan érint a válság, ami a világ túlsó feléről gyűrűzik ide, meg hogy milyen érdekeltségi körökhöz kapcsolódok akarva-akaratlanul ezáltal... na tessék... mondom, hogy bonyolult!!!)

:-)

Ó!
az egyéb észrevételekre még nem reagáltam:
- én a két és fél éves gyerekemet nem szívesen bicikliztetném külön bicajon a városban, de még a hatévest is félteném. így viszont ő már beletanul a közlekedésbe, és nem fog félni, ha mégis arra kerül egyszer a sor, hogy önállóan bringára ül majd.
- amikor nem volt autó akkor is feljutottak az emberek valahogy a hegyre. a szerencsésebbek erős vádlival és váltós biciklivel rendelkeznek, a gyengébbek idővel és türelemmel, hogy feltolják a biciklit.
- a 200 ezer ft is csak mihezképest. mi pont az a kategóriájú család vagyunk, akik (egyelőre) kapják a gázár-támogatást (elég, ha a gyed és gyes összegére gondolunk...). felmenőink nemhogy nem gazdagok, de nem is nagyon vannak, sajnos. gyűjteni és takarékoskodni viszont remekül tudunk, és akkor olyan dolgokra lehet költeni, amitől jól érezzük magunkat.
- a gyerekeimnek pedig épp azért kell otthon a szép világot felépíteni, mert tudniuk kell, hogy van ilyen, ha majd látni fogják a rossz dolgokat. nem tartom őket búrában, a belvárosban élve ez nem is lehetséges. de ha pl. vidéken vagyunk vegyék észre, hogy mennyi és milyen különbség van itt és ott között.
no, ennyi, legjobbakat mindenkinek!!!

és visziklit mindenkinek! hehe.

Régen írtam, de ez csak azért van, mert van egy kertünk (is). Persze a kertben üldögélve vagy kapálgatva többnyire a mi kis visziklinkre gondolunk, mert sok mindenre képes, de például gyomlálni és gereblyézni nem tud (vagy mégis...?).

A héten javában zajlik a Nincs Lehetetlen holland kult. feszt., amire néha kigurulunk. Hollandiában, Dániában és még néhány nyugatabbra és északabbra fekvő országban nagy divatja van a hasonló járműveknek, így egy kicsit anyanyelvén beszélhet a viszikli, míg ott van.

Én közben terveket szövögetek mit mutathatnánk még meg neki, és kinek mutathatnánk meg őt.

Amikor végre hazaérünk, és bekapcsolom a számítógépet a kislány odajön, hogy adjam oda az egeret, mert ő majd megmutatja nekem a képeket a viszikliről. Hiába, azt szereti csinálni a gyerek, amit a szülei, és amit tőlük lát.  Egy kis természet, egy kis viszikli.

Egyre több nézőnk van, az interneten és az utcán egyaránt.

Elmentünk megmutatni a járgányt a dédimamának, le volt nyűgözve! "Gyerekek! Ez egy csuda, én nem ülhetnék be a dédunokám mellé?"

Míg ott állt a körúton a ház előtt a viszikli, megnézte a virágárus, a kőművesek, az összes kutyasétáltató és az ékszerboltos. Fentről láttuk, hogy közelebb lépnek és mosolyognak. Én persze mindegyiküket el is képzeltem benne: a virágost a sok színes virággal megrakott visziklin, a kőműveseket a szerszámaikkal, az ékszerészt a nagy mennyiségű ezüsttel...

valami ilyesmi, csak nálunk nem öltönyben járnak a virágosok, és a viszikli nem három kerekű.

Az utcán megállítók között akad olyan, aki interneten már látta a járgányt, vagy elsuhant mellette a CM-en.

A Mikszáth téren a kétgyermekes apuka már szórólappal is bírt, látta a tömegben vasárnap, de most leült mellé, és miközben mi készültünk, szemügyre vette közvetlen közelről a visziklit. Remélem, hogy valami olyasmi suhant át az agyán, hogy "ej, de jó lenne nekünk is egy ilyen!" vagy azt, hogy "ha belegondolok egyáltalán nem is drága, sőt...!"  Én legalábbis ezt olvastam le az arcáról, mert arra, amit mondtam már nem reagált. :-)

Tegnap volt egy bácsi, aki nagyon sokáig járta körbe, nézegette, komolyan elgondolkozott, kérdezgetett a fékekről, teherbírásról. Amikor visszabandukolt a degeszre tömött gurulós bevásárlótáskájához, kérdeztem tőle, hogy unokáknak vagy kutyához venné inkább, de egyik sem, egyszerűen praktikusnak találja, mert sokat cipekedik. Akkor és ott hülye kérdés volt, de legalább továbbgondoltam, és felvettem a célcsoportba az összes hirdetési újság terjesztőt és nagybevásárlót.

Egyébként tegnap is volt CM, de ez a rendőrséggel kísért verzió volt. :-(

Mi, csajok inkább ökoteregettünk, és két hatalmas batyut kellett hazaszállítani, tele ruhával...

Nohát megvolt az idei első CM, ugyan nem a Föld Napján, de így is nagy lelkesedéssel. Új útvonalon, ami azért volt nagyon jó, mert az egész Erzsébet hidat a biciklisek foglalhatták el.

A viszikli is megtette az utat, egészen a Tabántól kezdve, a fedélzeten a kislánnyal. Kicsit féltettem a start és a cél nagy tömegétől, és nem hiába, egyszer majdnem el is keveredett benne. Hiába no, kíváncsi a lelkem, és olyankor csak előre néz, a bázis nem érdekli. Pedig elég feltűnő volt az anyahajó.

Délelőtt felkerült a matrica az oldalára, nagyon szép lett, messziről is jól látszik. Aki pedig esetleg nem látta, annak felhívta a figyelmét a szórólap kommandó. Szerintem nagyon célirányosak voltunk, alig néhány kisgyerekkel utazót szalasztottunk el, és azokat az anyukákat, akik nem merték elengedni a kormányt. :-)

A Városligetben felült az egyik újságíró barátunk kipróbálni a járgányt, nagyon jól szórakozott. Mi is.

A kislány miatt viszonylag hamar hazafelé vettük az irányt, eléggé elfáradt a végére. Csak utólag jutott eszembe, hogy ha lett volna nálunk egy megfelelő csavarhúzó és leszereljük az egyik ülést, simán szunyókálhatott volna egyet a viszikliben. 

Ma kivisszük a megunt ruháinkat az Ökoteregetésre, a Gödörhöz. Nagyon jó ötlet ez a ruha cserebere (vagy akár csak odaadás), mert sokszor mellényúl az ember, vagy vesz egy jobbat, mert eredetileg pont olyat akart, nem ilyet... Nekem is zsáknyi ruhám gyűlik össze évente, amit nem győzök osztogatni, pakolászni.

Viszont egy zsáknyi ruha elszállítása... khm, idáig mindig gondban voltunk, hogy mennyit és hová. De most!

A viszikli viszi!

Ma voltunk fotózni, hogy saját képeket tudjunk használni a weboldalon - saját szereplőkkel. Már csak azért is, mert lehet, hogy változtatunk egy-két gyári dolgon a későbbiekben. De ezt majd a tapasztalat dönti el végleg.

Minden prímán befért a gyerek mellé: állvány, esővédő, enni-, innivaló (még egy kis pléd is, mert fotózás utána irány a Margitsziget).

Persze itt is feltűnést keltettünk, mint eddig mindenfelé. Tegnap a játszótérnél kértek címet és telefonszámot az "ügyvezetőtől", ma pedig én gondoltam, hogy adjunk névjegyet azoknak, akik már feltűnően régóta ácsorogtak mellettünk fél szemüket mindig a visziklin tartva. Igaziból mindenki szeretné jól körüljárni, belenézni és ráülni.

Én is nagyon szeretnék végre menni vele, de hát az ötödik hónapban vagyunk az öcsivel, lehet, hogy nem most kellene kísérleteznünk. Sajnos elől sem utazhatok, mert hárman együtt (kinti baba, benti baba, mama) már többet nyomunk a megengedett 55 kilónál. Így csak a fotó kedvéért ültünk fel:

Aztán a nagymama is megkívánta a próbát.

A kislány pedig már nagyon indult volna... :-)

Tegnapi bejegyzésem exkluzív, egyszeri és megismételhetetlen volt, amolyan "csak nektek, csak most!" akció.

Ma már szerel a szerelő, hirdet a hirdető, folyik medrében az igazi munka. 

Itt pedig a továbbiakban visziklis kalandjainkat lehet majd olvasni. Például, hogy milyen volt az első utunk a szuperjárművel.

A kislány a hátsó dupla ülést választotta, ahol két picinek van hely, két biztonsági övvel. Kombináltuk neki a kettőt, és egyedül ült középen. Fején a kis sárga bukósisiak, csak úgy világított, amikor kikanyarodtak az utcánkból. 

Nagyon féltettem őket, persze nem azért, mert nem tudnak biciklizni, hanem mert az autósok számára szokatlan a forgalomban egy ilyen jármű. Aztán majd a nagy álmélkodásban elfelejt a fékre lépni... - gondoltam én anyai féltéssel.  Mindenesetre a viszikli jól felszerelt mindenféle prizmákkal, lámpákkal. Van dinamós lámpája és két elemes, vannak prizmák a kerekein és lehet az utasboxra is feltenni párat. 

És természetesen semmilyen gubanc nem történt. Az autósok szépen kivárták sorukat, amikor előttük gurult a viszikli az úton. Jól megnézték, mosolyogtak rajta, de érezni lehetett, hogy szimpatikus a dolog mindenkinek.

A szomszédaink, akik már látták, mind nagyon oda voltak érte. Az egyik néni egyenesen azt mondta, hogy ne hagyjuk az udvaron éjjelre, inkább vigyük föl hozzá az elsőre a kisszobába. Nehogy valaki meglovasítsa, sosem lehet tudni a mai világban! Mondtam neki, hogy csak akkor visszük föl, ha be is takargatja és mond neki esti mesét! 

Persze nem olyan könnyű elcsenni egy ilyen dolgot. A láncon kívül egy gyors, kulccsal működő kerékzár is van rajta, amit mi patkózárnak hívunk, és nagyon praktikus. Aztán ha valaki ennek ellenére fel bírja kapni, úgy hogy senki nem veszi észre, akkor az egy eltüntető varázsköpönyeggel rendelkező erőművész lesz. Arról nem is beszélve, hogy egy különleges és ritka dolgot oroz el, amit hamar felismer a gazdája a budapesti utcán.

A parkolás is az említett patkózárral oldható meg, de parkolási díj fizetése nélkül!

Érkezés után a kislány lelkendezve újságolta mindenkinek, hogy "mi a visziklivel jöttünk!" És nagyon meglepődött, amikor feltűnt a színen a nagymamája, hogy megnézze ő is a járgányt. "Ómama nem a visziklivel jött." Mégis itt van, ki érti ezt?

Élmény és kaland - így tudnám összefoglalni az első utat. Vagy élmény és élmény?

Arra ébredtem reggel, hogy gyorsan meg kellene nézni, hol tart a szállítmány. Milyen jó is a GPS-es flottakövető rendszer!

Előbb persze jött a napi rutin, és mire nyolc körül észbe kaptunk, csengettek: megjöttek a visziklik!!!

Hát, kérem szépen, mától kapható és rendelhető a szuperjármű!

Rendelés és további információk: www.viszikli.eu

Mától működik tehát a weboldal, kikerülnek a matricák, szórólapok, élnek a hirdetések.

Kezd izgalmas lenni a vasárnapi Critical Mass-ra való készülődésünk!

Már a kislány is nagyon várja, imád a bicikliről nézelődni, hát még ha valamelyik kedvence is vele lehet, például a méretes Panda, kinek neve Kicsi Szan! De tulajdonképpen az összes maciját és állatkáját elvihetnénk városnézésre a visziklinkkel!  :-)

Eszembe jutott, amikor gyerekkoromban engem szállított apukám biciklin, előre tehető ülésen, még a kormányt is foghattam! Lobogott a hajam, ahogy "száguldottunk" a bölcsi felé. Szerintem az az ülés sokkal jobb volt, mint a mai, hátra szerelhető ülések. Nekünk természetesen most is előre tehető van! Nem a papa hátát kell néznie a kislánynak, viszont a papa látja őt, és tudnak beszélgetni is.

Ennél az utazásnál még sokkal jobb volt, amikor a nagypapám kiskocsiban tolt, mert a sokadik szomszédból kellett áthozni valamit, és odafelé is meg kellett tölteni valamivel a járművet... velem. 

Nos, a viszikli e két élvezetnek a keveréke!

Nyáron kétgyermekes család leszünk!

Kutyá(i)nk nincsenek, és rendelkezünk személygépjárművel, mégis máshogyan - de könnyen - szeretnénk megoldani közlekedésünket a városban.

A biciklizés nem csak divat, és nem csak praktikus eszköz a mindennapokban, hanem környezettudatosak lévén szinte az egyetlen választható megoldás az apostolok lova mellett. Ami viszont csak rövid távon működőképes, ugyebár.   

De elég a szóból, mert a válasz a kérdésre immáron megvan: VISZIKLI! Vagy ahogy mi hívjuk magunk közt a holland név után: BAKFITTY! bakfiets

NEKÜNK A VÁROSI KÖZLEKEDÉS VISZIKLIVEL BAKFITTY!!! bakfiets

Előre ül a két gyerek, a papa teker, a mama pedig pihen kicsit egy másik biciklin... 

Ráadásul szép jármű, nézzétek: 

ez a bakfiets